A Kew Garden-ben található sziklakert

A Királyi Botanikus Kertek (Royal Botanic Garden) London belvárosától 10 km-re DNY-i irányban található a Temze egyik kanyarulatánál. A kert 132 hektáron fekszik, északi és nyugati oldalán a Temze, míg déli részén a richmondi golfpálya található. Könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel is (metró, vonat, busz).

Kew Gardens-t 1759-ben hozták létre, és 2003 óta az Unesco Világ Örökség része.  London egyik leglátogatottabb látványossága, de nemcsak a kert fenntartásával foglalkoznak, hanem itt található világ vezető növénykutatóintézete és konzerválója. A kert gyönyörű részekkel rendelkezik, én most csak a sziklakertre szorítkozom. Akit bővebben is érdekel ez a hihetetlen park, keresse fel Kew Royal Botanic Garden honlapját.

Az első sziklakert már 1867-ben megépült Reigate-i homokkőből, ez azonban nem a jelenlegi kert helyén készült. Az új sziklakert 1882-ben épült, miután a botanikus kert 2630 féle alpesi növényt kapott George Curling Joad-tól. A sziklák javarészt Cheddarból származó mészkőből kerültek beépítésre. Mivel a növények beültetése sürgető volt, ezért egyéb köveket is felhasználtak a kert területéről, régi épületekből. A cél a Pireneusok völgyének megidézése volt. Walter Irving (Kurátor) 1925-ben publikálta ’Rock Gardening’ című könyvét, melyben leírja, hogy a mészkő nem csak Cheddarból, hanem Derbyshire, Yorkshire és Westmorland területéről is származott. 1949-től kezdték el kicserélni a mészkövet sussex-i homokkőre (George Preston munkája). A fehér mészkő, melyet előzőleg használtak kemény és nem tartja meg a vizet. A homokkő viszont pont az ellentéte, de nem volt olyan szép patinás, mint a mészkő (Thomas, 1989).

Kew Garden - sziklakert részlet

Az átépítés 1968-ig tartott. 1987-től kezdődően alakították ki a himalájai növények területét a sziklakert déli részen. Új vízesést és egy lápi kertet építettek a sziklakert központi részében, mely 1991-ben fejeződött be. A hegyi növényeket földrajzi elv alapján ültették be, 6 nagyobb régiót bemutatva. A Kew-ban található sziklakert bemutatja a hegyi, mediterrán valamint párakedvelő növények széles skáláját szerte a világból. Az európai rész tartalmazza a brit, illetve európai hegységekből származó növényeket. Itt található például a Saxifraga oppositifolia legészakibb virágos növény, a fedelékes kötörőfű, amely Grönland északi részén él, de magasabb hegységekben, mint pl. a Magas Tátra is előfordulhat) vagy a Dianthus gratianopolitanus (Pünkösdi szegfű). Az Afrika és Mediterrán szekció mutatja be a dél-európai illetve észak-afrikai növényeket, valamint itt találhatóak dél-afrikai hegységből származó növények is. Az ázsiai területen találhatóak a Himalájából, Kaukázusból, Kínából és Japánból származó növények. Az ausztrál és új-zélandi rész mutatja be Új–Zéland déli havasaiból és Ausztráliából származó növényeket. A dél-amerikai területen találhatóak az Andokból és Patagóniából származó növények. Az észak-amerikai rész növényei pedig az Appalache hegységből származnak (www.kew.org).

Az első Alpesi ház 1887-ben épült Kew-ban, a kert északi végében. Ez egy hagyományos, fából és apró üvegtáblákból készült üvegház volt, közepén egy egyszerű folyosó futott az emelt ágyások között, tetején és az oldalán voltak a szellőztetők. Először 1891-ben, majd 1938-ban bővítették. A második Alpesi házat akkor építették, amikor az elsőt elbontották (1939), területe nagyobb volt, mint az előzőé (www.kew.org).

A harmadik (jelenleg is létező) Alpesi ház a Jodrell Laboratórium nyugati oldalán épült 1975-ben, 1978-ban készült el, és 1981-ben nyitották meg hivatalosan a látogatók számára. Ez az üvegház szakított a hagyományokkal, úgy néz ki, mint egy sziklakert üvegtető alatt. Az üvegház piramis alakja a hegyek látványát próbálja megidézni. Az építmény mellett árok húzódik meg, mely gyűjti az esővizet a tetőről, így a benne levő víz kissé lehűti és párásabbá teszi a levegőt az üvegház növényei számára. Ha az árokban levő víz elér egy bizonyos szintet, a víz földalatti tartályokba folyik, majd innen használják fel a növények öntözésére. Az üvegház tetejének 55%-ba szellőzőnyílások vannak építve, melyek működése a szél és eső szenzorokkal van kapcsolatban. A belül elhelyezett melegítő csövekkel lehet a megfelelő hőmérsékletet beállítani. Sussex-i homokkőből építették a sziklakertet, az északkeleti sarokban található egy vízesés, melynek vize egy kis patakon keresztül a tavacskát táplálja. Ebben a sarokban találhatóak azok a növények, melyek párásabb körüKew Garden - Davies házlményeket igényelnek. Az átellenes sarokban viszont a szárazságot kedvelő növények kaptak helyet. A házban található egy hűthető pad, melynek két része van: a kisebb 1 és 9 Celsius közötti hőmérsékletet tart (sarkvidéki növények számára – ezeket a növényeket októbertől áprilisig sötétben és -6 Celsius fokon tartják), míg a nagyobb 5-21 Celsius fokot tart, trópusi hegyi növények számára. Bár ez a legkisebb üvegház Kew Garden-ben, a növények nagyon széles spektrumát tudja bemutatni a látogatóknak (Thomas, 1989).

A kert legújabb üvegháza, a Davies Alpesi Ház 2005-ben készült el, a sziklakert északi végében. Megépítésének célja az volt, hogy nagy energiaigény nélkül tudjanak az alpesi növények számára megfelelő száraz, hideg körülményeket biztosítani. Jellegzetes kúp alakjának a levegő cirkulációjában van szerepe. Oldalainak alsó részén áramlik be a lehűtött levegő, a meleg levegő pedig a csúcsán kialakított nyílásokon távozik. Az üveg 12 mm vastag és a napfény 90%-t átereszti. Az ágyásokat vízelvezető rendszerekkel látták el a talaj szárazságának megőrzése érdekében. Az üvegház hűvösen tartását az itt kiállított hegyi növények igénylik, melyek rövid, csapadékos nyarakhoz és hosszú, száraz telekhez szoktak. (www.kew.org)

További fotók Kew Garden sziklakertjeiről itt.

Ha szeretnél többet olvasni érdekes kerti dekorációkról, házilag is könnyen elkészíthető ötletekről, növényekről, minikertekről, tündérkertekről: iratkozz fel a hírlevélre, vagy nézz szét a Bernikert Blogon is.